2017. május 8., hétfő

Mi is az az önismeret?



Kik vagyunk valójában? Azok lennénk, akinek mások gondolnak? Vagy esetleg rendelkezünk mások és magunk számára is ismeretlen területekkel? Hogyan fogalmazhatnánk meg önmagunkat? Mit mondanál, ki vagy Te? Egyáltalán miért fontos az önismeret?



Önmagunkat szeretni azt jelenti, hogy fölfedezed magadban azt, AKI téged örökké szeret, feltétlenül, ha hibázol, akkor is, és nem hagy el téged soha. (Müller Péter)


Az önismeret – Ahogyan a tudomány látja

Az önismeret másképpen önmegértés. Segítségével arra a mindenki számára fontos kérdésre kapunk választ, hogy ki is vagyok én valójában és milyen vagyok.

Az önismeret különböző szinteken valósulhat meg:
  • Az első szint az adottságokról és a képességekről való tudás szintje. Ez a saját tudásunkról, akaraterőnkről, érdeklődési körünkről, feszültség- és kudarctűrő képességünkről szerzett ismereteinket jelenti.
  • A második szint egy mélyebb szintet jelent, és a ránk már korábban ható élményekre vonatkozik (például a kora gyermekkorban). Mik voltak ezek, és hogyan befolyásolták az egyén jelenlegi törekvéseit, érzéseit, szándékait, viselkedését. Ez tulajdonképpen egyben a viselkedés és a szándékok összhangjára is vonatkozik. Arra, hogy vajon a cselekedeteink megfelelnek-e mélyebb vágyainknak, céljainknak?
  • A harmadik szint az önismeret társas szintjét jelenti. Hogyan tudunk megfelelni a velünk szemben a különböző társas szerepeinkben támasztott elvárásoknak. Milyennek látnak mások, és ez mennyire egyezik a saját magunkról kialakított énképpel. (K. Pálffy, 1989)
Az önismeret és a személyiségfejlesztés kéz a kézben járnak, ugyanis a személyiségfejlesztő módszerek célja az ember önismeretének fejlesztése, valamint hogy elősegítse az önmegértést. (Bagdy, Telkes, 1989, Buda, 1994)

A személyiségfejlesztés egyik legismertebb modellje a Johari ablak


Kidolgozója Joseph Luft és Harry Ingham pszichológusok. Az elnevezés a szerzők keresztnevének összevonásából ered. 



http://www.szemelyiseg-vezetes.hu/wp-content/uploads/2013/11/johari_ablak_2.jpg

A szerzők négy nagy területre osztják a személyiséget aszerint, hogy maga a személy, és/vagy a másik mennyire ismeri és/vagy nem ismeri. 

A négy terület a következő:
  • Nyílt terület. Ide azok a tulajdonságaink, viselkedésmódjaink, érzéseink tartoznak, amelyeket mi magunk is ismerünk, és amelyeket mások is könnyen észrevehetnek, megismerhetnek.
  • Rejtett terület. Ide azok a tulajdonságaink, viselkedésmódjaink, érzéseink tartoznak, amelyeket ugyan mi magunk ismerünk és tisztában vagyunk velük, azonban mások elől szándékosan elrejtünk valamiért.
  • Vak terület. Ide azok a tulajdonságaink, viselkedésmódjaink, érzéseink tartoznak, amelyeket mások észrevesznek, de amelyekkel mi magunk nem vagyunk tisztában.
  • Ismeretlen terület. Ide azok a tulajdonságaink, viselkedésmódjaink, érzéseink tartoznak, amelyekkel sem mi, sem mások nincsenek tisztában. 
  •  
     

Feladat:
Gondoljátok végig és írjátok le egy papírra minden olyan nyílt és rejtett tulajdonságaitokat, melyeket tudtok magatokról. A vak területről kérdezzetek ismerőseiteket, barátaitokat. A lényeg, hogy minél inkább tágítsuk a nyílt területet és csökkentsük az ismeretlent. 

Fontos!
Minél inkább ismered saját magadat, annál inkább meg tudod fogalmazni mire van szükséged az életben. Tudni fogod milyen társ, milyen foglalkozás illik hozzád, milyen tevékenységek okoznak örömet szabadidődben, valamint képes leszel megfogalmazni problémáidat saját magaddal, a barátaiddal és a társaddal szemben is. Az önismeret segít boldogan élni!

Önmagunk elfogadása minden tekintetben - nem kedvelt vagy nem megfelelőnek tartott vonásainkkal egyetemben - azt jelenti, hogy sokkal nagyobb eséllyel hozunk helyes döntéseket. Csak akkor tudjuk eldönteni, merre tartsunk, ha pontos képünk van arról, hol tartunk.
(Anna Black)



Felhasznált irodalom:
Bagdy, Emőke, Telkes, József (1990): Személyiségfejlesztő módszerek az iskolában. Tankönyvkiadó, Budapest.
Buda, Béla (1994): Mentálhigiéné. A lelki egészség társadalmi, munkaszervezeti, pszichokulturális és gyakorlati vetülete. Animula, Budapest.
K.Pálffy (1989): Bevezetés a pszichológiába. Tankönyvkiadó, Budapest.
Rudas, János (2001): Delfi örökösei. Önismereti csoportok –elmélet, módszer, gyakorlatok. Új mandátum, Budapest.




Béndek Andrea

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése